2011. október 21.

„Valaki mindig viszi a hátán a többieket”

Kálloy Molnár Péter igazi reneszánsz ember, aki a színjátszás mellett rendez, verseket ír, improvizál a Beugró Pluszban a VIASAT3-on péntek esténként, sőt pár éve koncerteken is fellép saját albumával. Emellett két kisgyerek apukája, valamint a barokk és rokokó kastélyok nagy rajongója.

kmpExibicionista gyerek voltam, nem volt lámpalázam versmondáskor sem, a színészet mégsem nekem, hanem édesapámnak jutott eszébe. Tizenhárom éves koromig teljesen normális szakmákon gondolkodtam: állatorvos, újságíró, történész vagy régész akartam lenni. Aztán bekerültem a debreceni Alföld Gyermekszínpadra Várhidi Attilához és megfertőződtem. Három, négy hónap múlva címszerepeket játszottam, majd az Ady Endre drámatagozatos gimnáziumban folytattam, ahol Schell Juci és Gubás Gabi is végzett. Elsőre felvettek a színművészetire, de előtte még le kellett tudni a katonaságot, ami nálam az Angyalbőrben című sorozat forgatását jelentette.


A színpad esetedben nem csak színházat feltételez, hanem zenélést is.
Hat éves koromban kezdtem gitározni, aztán húsz évre abbahagytam. Hrutka Robival közösen készítettük el a Pesti álom albumot, amivel sokat járunk koncertezni. Nagy kihívás számomra, hogy ilyen zseniális zenészekkel léphetek fel, így, hogy ne lógjak ki a sorból, egy ideje ismét komolyan foglalkozom a gitárral. Idén felléptünk a törökországi Ipsalában egy nemzetközi fesztiválon, sőt, jövőre Londonba is meghívtak bennünket. Szerencsére egyre több a külföldi felkérésünk, bárcsak erősödne a mecenatúra Magyarországon, hogy a független produkciók támogatókra találjanak, mert lennének még tervek a tarsolyomban…
Hogyan jut időd ennyi mindenre?
Ügyeskedek. Majdnem minden este van valamilyen fellépésem. Mivel szabadúszó vagyok, igyekszem szakaszokra bontani a munkát, hogy egyszerre egy dologra tudjak koncentrálni, másrészt olykor el tudjunk utazni a családdal külföldre. Feleségemmel imádjuk a barokk, rokokó kastélyokat és az ásatásokat, nagy kedvencünk Olaszország. Idén két hetet nyaraltunk a gyerekkel Itáliában, már őket is megfertőztük.:) Londonban is eltöltöttünk néhány feledhetetlen napot, mikor Rudolf Péterrel teltház előtt előadtuk a Kövek a zsebben című darabot a kinti közönségnek.
A Beugró előző évadában kerestétek a hatodik állandó tagot, akit Ruttkay Laura személyében meg is találtatok. Milyen a közös munka?
Laura egész másfajta karakter, mint Lia, más jellegű a nőiesség is, amit képvisel. Le kellett azért forgatnunk 10-12 adást addig, amíg mi az alapcsapatban egymásra hangolódtunk, de már most nagyon jó együtt dolgozni Laurával, szépen összecsiszolódunk majd idővel vele is. Érdekes, hogy a tegnap esti felvételen például nem volt Rudolf Peti, ami nagyon ritkán fordul elő és féltünk is emiatt, mert ő mindenkinek egy biztos pont. Végül nélküle is meg tudtunk oldani a feladatokat: valaki mindig viszi a hátán a többieket, ha éppen beüt a krach.
Mitől lesz jó valaki ebben a műfajban?
Szerintem speciális véna kell hozzá, rendezői és dramaturgiai érzékkel és jó értelemben vett gátlástalansággal párosulva. Elég gyorsan meg lehet ismerni a másikat: sokat elárul rólad, mire asszociálsz, milyen megoldó kulcsokat használsz improvizáció közben. A kiemelkedő színészek közül sokan nem szeretik, vagy nem is tudják ezt csinálni, mert nem azon múlik, hogy mennyire jó színész valaki. Ez fordítva is igaz: aki kiemelkedően jól improvizál, nem feltétlenül jó színész.
A Beugrón, a rendezésen, a versíráson és a koncertezésen kívül mi fér még bele az életedbe?
Szerepeltem az S.O.S. Love! című filmben, illetve egy kosztümös tévéfilmben, az Utolsó rapszódiában, amely Liszt utolsó éveit taglalja. Végre egy komoly drámai szerepben is láthatnak a nézők a vígjátékok után. Emellett készül a harmadik albumom Hrutka Robival, összművészeti irányban gondolkodom mostanság. Műfajorgiában, ahol a kamarazene találkozik, mondjuk a jazzel. A fantáziámnak és a terveimnek csak a pénzügyi keretek szabnak határt sajnos.

Facebook

Vetítési időpontok

  • Szeptembertől újra a Viasat 3 műsorán.